5.rész

- Szerény személyem a Jessie nevet viseli. - mosolyogtam, majd végigmutattam magamon.
- A Jessie nem fiú név? - kérdezte Niall tele szájjal.
- Hát, igazából Jessica, de ahhoz mindenki egy neonrózsaszín melegítős, szőke plasztikpicsát párosítana, - Niall felröhögött, és kiköpte a műzlit - ezért csak Jessie.

Elővettem a telefonom, és úgy döntöttem kicsit utánnanézek Harrynek. Lehet, hogy függő lett. Vagy csak szimplán ilyen tuskó?!

Felléptem Twitterre, és az első keresésre meg is találtam. Zayn érdeklődve hajolt közelebb hozzám. Nem bántam, szimpatikus volt nekem. Mind azok voltak.

Az ember azt hinné, hogy Zayn az a tipikus rosszfiú, de én a következővel cáfolom meg ezt az állítást: nem beszél sokat; nagyon kedves; állandóan mosolyog; ha beszélsz hozzá, figyel rád, és érdekli amit mondasz, nem csak hagyja, hogy dumálj amit akarsz.


@Harry_Styles watcha doin'? :)  (Mit csinálsz Harry?)- pötyögtem be, mire Zayn rám mosolygott. @jessie'lollipopp'taylor I'm chekkin' ya on twitter. (Leellenőrizlek twitteren Jessie.)- kaptam a választ, felnéztem, és láttam hogy Harry és Louis is minket bámul.

Zayn a vállamra hajtotta a fejét, és elterült a kanapén. Niall már a harmadik tál műzlit falta fel. Liam csak ült és nézte a TV-t - amit mellesleg Harryék kanapéja fölé szereltek fel. Harry és Louis valami bugyuta játékot játszottak egy laptoppon - miután tweeteltem Harrynek, letette a telefonját, és szórakozni kezdtek.

Zaynnel beszélgetni kezdtünk, mire feje az ölembe csúszott. Hátra dőltem, és beletúrtam a hajamba.

- Hallom kékvérűek vagytok. - mosolyogtam az ölemben fekvőre.
- Én csak félig, de amúgy igen, Angliából jöttünk. - mondta.
- Hogy hogy csak félig? - kérdeztem - tök logikus, hogy nem azon akadok fent, hogy mit keres Texasban öt britt fiú egy hatalmas krómbuszban, nem?!
- Hát, apám pakisztáni, és tudod... - mondta. Arca egy pillantra elkomorodott.
- Ja, igen én is félvér vagyok. - mosolyogtam, hátha jobb kedvre derül.
- Néha rajtad is hallanni egy kis britt akcentust. - fordult felém Liam.
Végignéztem rajta. Feltűrt ingujja alól egy kis felirat kandikált ki az alkarján - tehát Ő is ki van varrva! Lázasan keresgélni kezdtem a fiúk tetkóit. Louison egy gördeszkázó pálciakemberkét, Harryn lakatot, vállfát és ki tudja miket találtam. Niallnek nem volt tintája. Zayn 'zapp' tetkója nagyon ott volt a mikrofon, és a keverőpult mellett a jobb karján - eddig fel sem tűnt.

Mosolyognom kellett.

4.rész

Sziasztok!Látom sajnos nem sokan olvassátok a blogomat,de ez nem számít,nem hagyom abba!Folytatni fogom,még akkor is ha csak 2-3 olvasóm van!De ma jön a következő rész,ha lesz legalább 2 komment! :D Jó olvasást!!






Hátradőltem, majd előrébb csúsztam a kanpén. Kezeimmel támasztottam magam hátul, lábaimat kinyújtottam és keresztbe tettem. Toppom felcsúszott. Nem érdekelt.

- Váó. - ért hozzá finoman a köldökömben csillogó ezüstkarikához.

- Hol van még piercinged? - nézett fel a göndör.

- A mellbimbómban. - mondtam unott fejjel. Mindenki elképedt a válasz hallatán, így hozzátettem - Nyugi már, csak vicceltem.

A fiúk egyszerre mosolyodtak el. Ekkor belépett a gyagyás, és visszaült a helyére.

- Neked is van? - fordultam a még mindig csodálkozó, barna bőrűhöz.

- Nem. - ingatta meg a fejét - Nekem csak tetkóim vannak.

Kicsit megemelte pólója jobb szélét, ahol egy sötét szívet láttam - mondhatom, nagyon férfias...

- Nekem egy cipzáram van. - mosolyogtam, majd a melltartóm alsó széléig húztam fel a toppom a bal oldalamon.

- Szép. - mosolygott vissza elismerően.

- Még be sem mutatkoztunk rendesen, fiúk. - szólalt meg az ajtónálló, aki időközben a szőkével szembeni kék fotelbe kucorodott.

- Hát, még van két és fél órátok rá. - mondtam, miután rápillantottam a flúgos fiú feje fölött függő órára.

- Két és fél óra?! - kérdezte kikerekedett szemekkel a kockás inges.

- Igen, én csak addig váltottam jegyet a buszotokra. - mondtam, mire a szőke felnevetett.

- Most beszéltem Paullal. Azt mondta, kifogyóban a benzin.- fordult a fiúkhoz - Van addig valahol benzinkút? - kérdezte tőlem.

- Fél órányira van egy kút, ha jól emlékszem. - válaszoltam neki.

Mire Ő felpattant és ismét eltűnt az ajó mögött. Gondolom ott van a vezető fülke.

- Hát jó, ha senki sem akkor majd én elkezdem a bemutatkozást. - mondta nekem a dilis. - Louis vagyok. - jött oda, és pukedlizett előttem.

Mindenki várakozásteljesen nézett rám.

- Engem hagyjatok  a végére. Az úgy buli. - vigyorogtam. 

- Akkor oké. Én Niall vagyok. - szólt a szöszi, akihez mostantól a Niall nevet párosítom.

- Oké. - mosolyogtam rá.

- Engem Zaynnek hívnak. Nagyon örülök. - kacsintott rám a borostyán szemű.

- Bocs, elismételnéd? - kértem mosolyogva, értetlenkedve.

- Zayn. - mondta.

- Zayn. - ismételtem vigyorogva.

- Pontosan. 

- Harry Styles vagyok. - nézett fel a telefonjából a bongyori, nem törődöm stílusban. Úgy mondta, mintha tudnom kellenne ki Ő. 

- Na, mi újság? - lépett be a még mindig névtelen.

- Bemutatkozunk. - mosolygott Louis, majd Harryhez bújt, és együtt bámulták tovább a készüléket.

- Ohh... Oké. Én Liam vagyok. - mosolygott rám kedvesen.

- Most te jössz! - kiáltotta Niall és elvette a műzlis tálat a pultról.

3.rész

A mellettem ülő fiú elég vagányan nézett ki. Fekete haját mereven állította fel, ha akartam volna, simán elugratok róla egy gördeszkával. Bal oldalon egy szőke tincs kandikált ki. Bőre napbarnított, szeme borostyán. Egy méregzöld rövidujjút és farmert viselt.

A következő aki megnéztem egy tejfelszőke gyerek volt. Egy piros fotelben ült a két ajtó között. Haját tüskésre zselézte, kék szeme világított a félhomályban. Bőre a szokásosnál fehérebb, arcán fülig érő mosoly. Világoskék trikó, és szürke melegítő volt rajta.

A velünk szemben lévő kanapén, két srác ült. Az egyik a telefonjával babrált. Arca egyik pillantban elkomorult, majd újra mosolyogni kezdett. Sőtétbarna haja göndör fürtökben fogta körbe kisfiús arcát. Mintha megérezte volna, hogy Őt nézem, felkapta a fejét, és pókerarccal végigmért. Szeme smaragdzöld. Sötétbarna pólóból és fehér nadrágból állt öltözéke.

Elkaptam a tekintetem róla. De még percekig éreztem, hogy engem figyel. Éreztem pillantását az arcomon, a nyakamon, majd a dekoltázsomon - rossz kisfiú! 

A mellette ülő gyereknek rövidebb, világosabb barna haja volt. Csak bal oldalon állította az égnek. Csíkos póló, és piros vászonnadrág volt rajta. Valami baja lehettett, mert egy műanyag galambot tartott a vállán és valamilyen hülye módon beszélt hozzá. Kicsit hallgattam, és rájöttem - ez valami kalóz nyelv akarna lenni. 

- Ugye tudod, hogy a kalózoknak papagály van a vállukon, és nem galamb? - kérdeztem tőle.

Felkapta a fejét, nézett pár másodpercig, majd nyelvet öltött rám, és eltűnk a 'konyha' melletti ajtó mögött.

A fiú aki felengedett, értetlenkedő arcikefejezéssel vizslatott. Ránéztem, bele kakaóbarna szemeibe. Csak most vettem észre, hogy kék kockás inget, és farmert viselt - hmm... Hello Cowboy!

- Ne is törődj vele. - legyintett a mellettem ülő.

- Mindig ezt csinálja? - kérdeztem.

2.rész

Az ember azt hinné, hogy majd órákat fogok az út szélén ácsorogni - egy FRÁSZT!

Alig telt el fél óra, egy hatalmas, ezüstre mázolt busz állt meg előttem. Króm ajtaja kivágódott, és egy rövid, barna hajú fiú nézett ki rajta. Arcán fülig érő vigyor terült el, amint meglátott.

- Felvehetünk? - kérdezte szakadatlanul vigyorogva.

- Merre mentek? - kérdeztem, majd egy lépést tettem előre.

 A fiú hátrált egy lépcsőfokot, és jobb kezével elengedte a felszállást segítő fémrudat. Én belekapaszkodtam, és fél lábbal felléptem a buszba.

 - Dallas. - motyogta a fiú, miközben sűrűn végignézett rajtam.

- A 66-oson mentek? - kérdeztem majd bepillantottam a buszba.

- Aha. - mosolygott. Barna szemével enyémben kutatott.

- Kitesztek Rowlettben? - kérdeztem és már fent is voltam.

A krómajtó becsapódott mögöttünk. Én meg csak álltam a lépcsőn, még mindig a sráccal szemezve. 

Ő hátrált egy lépcsőfokot, és eltűnt egy ajtó mögött. Kicsit szétnéztem. A szobában rajtam kívül négy fiú tartózkodott - na szép, mit ne mondjak, beindult a fantáziám. 

Feljebb léptem egy fokot. Nekem balra egy fal volt, ami mögött valami bárféleséget pillantottam meg, de mivel egy kinthagyott műzlistál díszelgett rajta - sejtésem szerint - reggelizősaroknak, vagy konyhának használták. Rögtön mellette egy ajtó volt. A mellett is egy. Mekkora ez a busz?! Az ablakokon lévő sötétítők mind be voltak húzva - a fiúk nem bírják a napfényt; lehet hogy vámpírok. 

A rövid hajú, ajtónyitós fiú betoppant egy ajtón, majd a busz elindult. Senki sem szólt egy szót sem.

Jobb kezemet a farzsebembe tettem.

A srác kezet nyújtott felém, mire én csak elmosolydtam, és felléptem mégegy lépcsőfokot. 

- Ülj le. - mutatott a 'konyha' előtt lévő kanapéra.

Helyet foglaltam. A térdemet behajlítottam, és rákönyököltem. Ujjaimat összecsomóztam.

1.rész

- Velem ezt utoljára csináltad, Brian! - kiáltottam, majd kiszálltam a kocsiból.

Sosem gondoltam volna, hogy meg fog csalni. Jó, tudhattam volna, hisz' nagy nőcsábász hírében állt de közismert, hogy kicsit naivabb vagyok a kellténél. És hogy annyi bőr nem volt a pofáján, hgy bevallja...

 A sivatag még késő délután is iszonyat forró volt - bár az olyan ember mint én, már rég hozzászokott a hét órakkor sötétedő égbolthoz és a vele egy időben beálló hirtelen hideghez. Nem hiába, a sivatag erről a tulajdonságáról híres.  És vagyok én aki a nagy hülyeségeiről híres. Arról, hogy hagyta magát átvágni - kétszer is - aztán most megint fogalma sincs, mit csináljon. Azzal, ha hozzávágom Brianhez a telefonját, - amin a képeket találtam - nem leszek előrébb.

 - Húzz innen Brian! - motyogtam, majd a szemem elé tettem a kezem, hogy eltakarjam a Nap elől.

 De minden hiába, a vakító sugarak lankadatlanul szúrták a szemem. Így sem láttam sokkal jobban. - Ülj be, hazaviszlek! - mondta mire én felé kaptam a fejem.

Továbbra is előre bámult, fél kézzel a kormányon támaszkodott, telt ajkai közül egy fogpiszkáló lógott ki. Amikor meglátta, hogy visszafordultam, vállig érő sötétszőke hajába túrt, majd lejjebb lökte napszemüvegét, és kék szemével engem vizslatott.
Tettem pár lépést a kocsi felé - mivel idő közben lementem az útról, és a homokot rugdostam kopott bőrcsizmámmal - majd belekapaszkodtam a letekert ablak szélébe.

 - Te engem ne vigyél sehova. Látni sem akarlak. - köptem a szavakat.
Majd újra hátat fordítottam neki, és a végtelen homokbuckákat lestem. Reméltem, hogy legalább valami délibáb feltűnik.

- Hát jól van, te akartad. - hallottam a hátam mögül.

 Majd a kocsi motorja felbőgött, és mire visszafordultam Brian már át is lépte a horizontot.

 -Na dejó! - örvendeztem magamban.

Még pár percig szidtam Briant, - és az anyukáját - majd erőt vettem magamon. Elhatároztam hogy stoppolni fogok.
Igaz, felhívhattam volna Darceyt is, vagy anyát, hogy jöjjön értem, de abban meg mi a buli?!
Kicsit megigazítottam barna loboncom. Lejjebb húztam vérvörös, spagettipántos toppom, ami alá egy árnyalattal sötétebb melltartót vettem. Kicsit lesepertem farmer rövidnadrágomról a port, majd kiálltam az úttest szélére.