4.rész

Sziasztok!Látom sajnos nem sokan olvassátok a blogomat,de ez nem számít,nem hagyom abba!Folytatni fogom,még akkor is ha csak 2-3 olvasóm van!De ma jön a következő rész,ha lesz legalább 2 komment! :D Jó olvasást!!






Hátradőltem, majd előrébb csúsztam a kanpén. Kezeimmel támasztottam magam hátul, lábaimat kinyújtottam és keresztbe tettem. Toppom felcsúszott. Nem érdekelt.

- Váó. - ért hozzá finoman a köldökömben csillogó ezüstkarikához.

- Hol van még piercinged? - nézett fel a göndör.

- A mellbimbómban. - mondtam unott fejjel. Mindenki elképedt a válasz hallatán, így hozzátettem - Nyugi már, csak vicceltem.

A fiúk egyszerre mosolyodtak el. Ekkor belépett a gyagyás, és visszaült a helyére.

- Neked is van? - fordultam a még mindig csodálkozó, barna bőrűhöz.

- Nem. - ingatta meg a fejét - Nekem csak tetkóim vannak.

Kicsit megemelte pólója jobb szélét, ahol egy sötét szívet láttam - mondhatom, nagyon férfias...

- Nekem egy cipzáram van. - mosolyogtam, majd a melltartóm alsó széléig húztam fel a toppom a bal oldalamon.

- Szép. - mosolygott vissza elismerően.

- Még be sem mutatkoztunk rendesen, fiúk. - szólalt meg az ajtónálló, aki időközben a szőkével szembeni kék fotelbe kucorodott.

- Hát, még van két és fél órátok rá. - mondtam, miután rápillantottam a flúgos fiú feje fölött függő órára.

- Két és fél óra?! - kérdezte kikerekedett szemekkel a kockás inges.

- Igen, én csak addig váltottam jegyet a buszotokra. - mondtam, mire a szőke felnevetett.

- Most beszéltem Paullal. Azt mondta, kifogyóban a benzin.- fordult a fiúkhoz - Van addig valahol benzinkút? - kérdezte tőlem.

- Fél órányira van egy kút, ha jól emlékszem. - válaszoltam neki.

Mire Ő felpattant és ismét eltűnt az ajó mögött. Gondolom ott van a vezető fülke.

- Hát jó, ha senki sem akkor majd én elkezdem a bemutatkozást. - mondta nekem a dilis. - Louis vagyok. - jött oda, és pukedlizett előttem.

Mindenki várakozásteljesen nézett rám.

- Engem hagyjatok  a végére. Az úgy buli. - vigyorogtam. 

- Akkor oké. Én Niall vagyok. - szólt a szöszi, akihez mostantól a Niall nevet párosítom.

- Oké. - mosolyogtam rá.

- Engem Zaynnek hívnak. Nagyon örülök. - kacsintott rám a borostyán szemű.

- Bocs, elismételnéd? - kértem mosolyogva, értetlenkedve.

- Zayn. - mondta.

- Zayn. - ismételtem vigyorogva.

- Pontosan. 

- Harry Styles vagyok. - nézett fel a telefonjából a bongyori, nem törődöm stílusban. Úgy mondta, mintha tudnom kellenne ki Ő. 

- Na, mi újság? - lépett be a még mindig névtelen.

- Bemutatkozunk. - mosolygott Louis, majd Harryhez bújt, és együtt bámulták tovább a készüléket.

- Ohh... Oké. Én Liam vagyok. - mosolygott rám kedvesen.

- Most te jössz! - kiáltotta Niall és elvette a műzlis tálat a pultról.