2.rész

Az ember azt hinné, hogy majd órákat fogok az út szélén ácsorogni - egy FRÁSZT!

Alig telt el fél óra, egy hatalmas, ezüstre mázolt busz állt meg előttem. Króm ajtaja kivágódott, és egy rövid, barna hajú fiú nézett ki rajta. Arcán fülig érő vigyor terült el, amint meglátott.

- Felvehetünk? - kérdezte szakadatlanul vigyorogva.

- Merre mentek? - kérdeztem, majd egy lépést tettem előre.

 A fiú hátrált egy lépcsőfokot, és jobb kezével elengedte a felszállást segítő fémrudat. Én belekapaszkodtam, és fél lábbal felléptem a buszba.

 - Dallas. - motyogta a fiú, miközben sűrűn végignézett rajtam.

- A 66-oson mentek? - kérdeztem majd bepillantottam a buszba.

- Aha. - mosolygott. Barna szemével enyémben kutatott.

- Kitesztek Rowlettben? - kérdeztem és már fent is voltam.

A krómajtó becsapódott mögöttünk. Én meg csak álltam a lépcsőn, még mindig a sráccal szemezve. 

Ő hátrált egy lépcsőfokot, és eltűnt egy ajtó mögött. Kicsit szétnéztem. A szobában rajtam kívül négy fiú tartózkodott - na szép, mit ne mondjak, beindult a fantáziám. 

Feljebb léptem egy fokot. Nekem balra egy fal volt, ami mögött valami bárféleséget pillantottam meg, de mivel egy kinthagyott műzlistál díszelgett rajta - sejtésem szerint - reggelizősaroknak, vagy konyhának használták. Rögtön mellette egy ajtó volt. A mellett is egy. Mekkora ez a busz?! Az ablakokon lévő sötétítők mind be voltak húzva - a fiúk nem bírják a napfényt; lehet hogy vámpírok. 

A rövid hajú, ajtónyitós fiú betoppant egy ajtón, majd a busz elindult. Senki sem szólt egy szót sem.

Jobb kezemet a farzsebembe tettem.

A srác kezet nyújtott felém, mire én csak elmosolydtam, és felléptem mégegy lépcsőfokot. 

- Ülj le. - mutatott a 'konyha' előtt lévő kanapéra.

Helyet foglaltam. A térdemet behajlítottam, és rákönyököltem. Ujjaimat összecsomóztam.